Már csak pár hét és megszületik az unokahúgom, Rozi. Bátyámék közvetlenségének köszönhetően 8 hónapja, 2 hete és 4 órája tudok róla, hogy felült egy felénk tartó gépre. :-) Ez az idő számomra egy végtelenségnek tűnik, ronggyá izgulom magam, hogy vajon milyen lesz az arca, fogja e szeretni a nutellás palacsintát vagy, ami a legfontosabb milyen sorsot választott.

Már most türelemre tanít, hiszen akár hogy is számolom, de legalább másfél év még mire egy-egy szót kiejt. Várnom kell még a kérdésekkel.

Az a megtiszteltetés ért, hogy ott lehetek majd a szülésen - mint lelki segítő. :-) Ugyan még csak két és fél éve volt az előző szülés, Boti érkezése, de gondoltam jót tesz a ráhangolódás, így a múlt héten csatlakoztam a szülésfelkészítő tanfolyamhoz. Önmagában csodás élmény egy szobában lenni 15 várandós kismamával és a hozzájuk tartozó titkon rendkívül izguló kispapákkal. A bába profin bemutatta a szülő nő hangulati, személyiségi váltakozását a szülés során, melyet igyekeztem magamban rögzíteni, hogy tényleg támogató jelenléttel tudjak jelen lenni a szülésen. Persze néha azon kaptam magam, hogy a szobában lévő valós lelkek számát is összeszámoltam - azt hiszem 42, de azért igyekeztem hangolódni. A nap fénypontja az volt, amikor levetítettek egy kisfilmet a szülésről és a baba kibújásánál mind a 15 kismama csendben sírt. Olyan szépnek és meghatónak találtam őket, hogy én is sírtam. Együtt sírtunk és hangolódtunk.

Vidáman és lelkesen jöttem el a felkészítőről és elöntött a hála, hogy ilyen élményben lehetett részem. Közben a praktikus elmém elkezdte taktikailag is végiggondolni a hátralevő időszakot: nem szabad kikapcsolnom a telefonom, be kell gyűjteni a felajánlott bébi ruhákat és még jobb nagynéninek kell lennem.

Jesszusom ez mit jelent?

Nem úszom meg a kérdést, a számvetést, hogy vajon mit csinálhatnék jobban, hogyan lehetnék még jobb nagynéni? Előkapom referenciaként a már elhunyt nagynénim és rögtön eszembe jutnak, a legcsodásabb élményeim vele kapcsolatban, az ahogy teljes egészében jelen tudott lenni nekem. Mosolygott, hallgatta a mondanivalóm és szeretett. Jó kis recept! Még az a szerencse, hogy a mosolygás elég jól megy, állítólag szinte hivatásszerűen tudok másokat meghallgatni, szóval MÁR CSAK a szeretet kifejezésén kell dolgozzak. Bagatell :-) Help!!!!!!!!! Kit kell ahhoz felhívjak, hogy ki tudjam fejezni a szeretetem? Fatal error.

Eszembe jut a mentő gondolat, a végső esély, hogy minden gyermek az elején úgy szeret, ahogy vagyok. Jesszusom de jó, ő lesz a mesterem!