Miközben várakoztam a többkörös állásinterjú eredményére, hogy vajon indulhatok e a következő versenyszámban is, kezdtem fülön csípni jó néhány olyan gondolatot, amely nem kifejezetten a szurkolói oldalról érkeztek. Ráadásul igen megtévesztő gondolatokról beszélhetek, hiszen egyértelműen alátámasztható logikus érvrendszerekkel, pl.: segítenem kell anyámnak a költözésben, be kell rendezni az új lakását, sőt mi több hosszú évek álmodozása teljesül, modernizáljuk a parasztházunk. Persze az érvek nem állják meg a helyüket, hiszen lehet szabadságot is kivenni, elvégre jár jogilag is, meg hát lássuk be nem én fogok a malteros kanállal dolgozni.

Szóval úgy döntöttem, hogy a bizonytalanság érzést feloszlatva, felhívom telefonon az illetékest és rákérdezek a többnapos hallgatásuk okára. A válasz rövid volt és szinte már ismerősen hangzott, annyiszor lejátszotta már az elmém egy hátsó szobájában: sajnos nem önt választottuk, ezért is nem telefonáltunk. Azok a gyenge lábakon álló érveim, hogy lehet, hogy elvesztették a telefonszámomat, vagy biztos a határidős munkák miatt nem tudnak telefonálni, egyszer csak rám jellemző módon naivan szertefoszlottak. Gyors hőbörgésbe ugrottam magamban: micsoda bánásmód, hogy még arra sem veszik a fáradságot, hogy telefonáljanak, nem beszélve arról, hogy azt sem tudom, hogy miben bizonyultam kevésnek. Most így miben fejlődjek? De szerencsére nem tartott tovább mint pár perc, mert meguntam, műbalhé szag lett és szépen lassan kezdtek felszínre törni azok a céljaim, melyeket valójában megakartam valósítani.

Persze álszent lennék, ha nem említeném, meg, hogy úgy, de úgy szerettem volna feltenni a telefonon a fickónak az egykori mesterem kérdését miszerint szeretnéd, hogy az emberek úgy bánjanak veled, mint ahogyan te bánsz velük?

Mindeközben a családi gépezet magasabb hőfokon üzemel: Anyuci eladta a lakását és rá egy hétre megvette az újat. A lakását felújító kivitelezőtől, a kárpitoson át, a különböző bútorok eladásáig minden egy cél alá van rendelve: az új élet elkezdésének, egy új saját fészek létrehozásának. Egy olyan szépen és érzelem ittasan kidolgozott célról beszélünk, hogy ha emellé kötelességből vagy megfelelésből állok, akkor bizony elsodor a gépezet. Ismerve Anyuci erejét jobban teszem, ha tiszta szívből beleállok a feladatokba és a szélsebesen realizálódó célgépezet farvizén élvezem a folyamatokat.

A sors iróniája, hogy Anyuci folyton mondogatja, hogy "odafent" nagyon segítik a költözést, azért is rendeződik be ennyire minden köré. Nem kétséges, hogy az ezoterikus könyvekben valahogy így írják le az áramlás fogalmát, amikor több ember, több tevékenysége egyszerre, összehangoltan jól működik, mint mikor a forma 1 versenyen az autón kereket cserélnek. Ha a városban látnak egy gyorsan és céltudatosan közlekedő ősz hajú hölgyet, aki előtt a Duna kettéválik, az ő lesz minden bizonnyal.

Persze kívülről figyelve érezhető, hogy nem csak az "odafentiek" rendezik a szálakat, itt bizony Anyuci is nem gyenge érzelmi telítettséggel odateszi magát. Napjában számtalanszor, még álmában is egyre jobban pontosítja a képet, hogy mi hol lesz és ki fogja odatenni. Olyan mintha befogott volna a szekere elé száz lovat és olyan erősen fogja a gyeplőt, hogy a lovaknak esze ágába sincs másfele menni. Én meg ülök a szekéren és vadul kapaszkodok élvezve a kilátást és remélve, hogy a következő bukkanónál nem esek le.

És hát lássuk be nem vágytam semmi másra, mint ebben a folyamatban jelen lenni. Még akkor is ha nagyokat vitázunk, hogy az újonnan megvásárolt bútordarab, nem hogy nem fér be a kocsimba, de meg sem tudjuk mozdítani. Alkudozom, hogy az új lakásba nem fér el 26 váza, átbeszéljük, hogy az emlékek a szívünkben laknak és nem a csorba étkészletben. Vagy amikor már este 9-kor ágyban vagyok, mert aznap annyi emléktárgyról poroltam le a port, hogy lelkileg teljesen kimerültem. És itt most nem térnék ki az álmaimra, ami szinte egytől egyik valamelyik elhunyt rokonommal kapcsolatos.

Szóval utazom Anyuci áramlásával potyautasként, igyekszem felzárkózni és tanulni, és közben fényesíteni azon célomat, hogy milyen munkát is szeretnék teremteni.