Másfél éves, hullámvölgyekkel teli tisztító és fogyókúrám hordalékaként kóros kényszerem alakult ki, hogy ha nem sportolok jaj lesz nekem. Már odáig fajult, hogy minden hétköznap niára járok. Júliusban kiderült, hogy másfél hónapos leállás lesz a Vasasba, mert hát mindenkinek kell a szabadság.
Ezt hogy érték? És mi lesz a szokásaimmal? Vagy az is szabira megy?
Aggódva töltöm a napokat, böngészem a netet, mit lehet augusztusban sportolni. Jelentem semmit, a sport is szabira megy. Közben egyre többen posztolják a facebookon, hogy futnak - azonnal elvetem, mert én ilyet soha. Nincs a képben, egyáltalán maga a gondolat, a mondat, hogy "Réka futni megy" leveri a biztosítékot. Több okból, egyrészt mert én még soha, másrészt nem is bírnám, harmadrészt, meg egyébként. Gyorsan elvetem a futást, keresgélek tovább egyéb lehetőségek után. Semmi. Már látom, ahogy a kanapén töltöm az augusztust és hízók. Ez lesz az új hobbim. Néhány segélykiáltást kilövök az éterbe, felhívom barátaimat , ők miben vannak mozgás terén. Szabin vannak. Irigylem, hogy nem rabjaik a szokásaiknak, micsoda hálás élet lehet.
Érzem, hogy szűkül az idő. De hiszen ez csak egy döntés, fussak vagy ne fussak. Megjelennek az első gondolatok, na jó jó, de miben fussak, nincs is futó cuccom. Praktikus elmém rögtön megoldást talál a helyzetre: nem baj, majd megyek délután 2 körül, akkor senki sincs a futópályán, a kutya sem fog látni, hogy miben vagyok. Szorul a húrok jövő héttől nincs tánc. Az a legjobb, ha mondom pár embernek, hogy futni megyek, mert akkor nem tudok visszakozni. Kiválasztom a célszemélyt, akivel este amúgy is koncertre megyek. Bejelentettem a nagy hírt, csodálkozás a mások oldalon, de nem reménytelen a lelki támogatás. Ebéd után már nem iszok kávét, nehogy gond legyen a vérnyomással. Kezdem nyugtatni magamat, hogy az sem baj, ha csak egy kört sétálok, vagy 100 métert futok és aztán sétálok. Hömpölyög az alkudozás az elmém kontra félelmeim között. Egész jól elvannak, én nem is kellek hozzá. :-) Hosszasan válogatok zenét a mobilomra, blogokat kutatva, hogy melyik celebnek melyik a kedvenc futózenéje. Ez is meg van. Átöltözök a mintha futó ruhámba, persze demonstratív nem profiszerű. Elindulok - el sem hiszem, mintha valami vizsgára mennék. Izgulok, vajon menni fog? Szedem a lábam, te jó ég futok, olyan izgatott vagyok, hogy egy két kör után veszem észre, hogy túl vagyok 800 méteren és még nem álltam meg. Mi lehet a baj? Azt látom, hogy csuda lassan futok, de akkor is, lehet, hogy tudok futni? Az első 3-4 futást óriás sikerélménnyel nyugtázom, hogy ez megy. Telnek a hetek és már rendszeresen futok, sőt nekem, Rékának már megvan a téli futáshoz ideális ruházatom is. Rámcsodálkozom és boldogan nyugtázom, sikerült újabb szokást kialakítani. Most már hivatalos: a szokások rabja vagyok.
