Reggelente úgy érzem magam, mint amikor a dodzsem autó hirtelen meglódul és az utasának a feje hátrabólint. Ébredés után az első pár perc azzal telik, hogy beazonosítom a koordinátáimat, hogy hol vagyok, milyen nap van és aznap mi dolgom lesz. Mostanában, hogy sokfelé kell figyelnem előfordul, hogy reggelente egy pár másodpercig azt hiszem, hogy a régi gyerekszobámba vagyok az ottani ágyamban, mire rájövök, hogy azóta már eltelt 25 év és nem tudok kikiabálni, hogy felkeltem és lehet bejönni puszit adni. Helyesebben kitudok kiabálni, de sokan nem sorakoznának fel. :-)

A sors iróniája, hogy nem elég, hogy a családban két helyen is felújítunk, a héten megkezdődött az én társasházamban is a lépcsőház két hónapon át tartó felújítása. Viccesen kérdezte a barátnőm, hogy mit mond ez neked Réka, hogy mindenhol felújítasz, építkezel? Mosolyogva elütöttem a viccet, de valami gyanús, lássuk be.

Felkelés után is folytatódhatnak az atrocitások, például a fogkefémre a minap az arckrémemet sikerült kinyomni, felcseréltem a különböző dioptriájú kontaktlencséimet és nem értettem, hogy mi történt a világgal, hogy olyan homályos lett és egyáltalán mitől szédülök. Vagy amikor gyanúsan nehéznek tűnt a ridikülöm és találtam benne egy három nappal azelőtt vásárolt répacsomagot, jól befülledve.

Na de azért vannak csodás élmények is, amikor kezembe veszem az öt hónapos unokahúgomat, belepuszilok a puha kis vanília illatú nyakába, hallgatom a szuszogását és belefeledkezem a rácsodálkozós mosolyába. Ilyenkor olyan, mintha szabadságra mennék mindentől, csak úgy vagyunk a jóban, a puhában, a vanília illatban. Receptre lehetne felírni a kisbabákat. 1. Kis csomag: csak puszi, egy illatolással - azoknak, akik amúgy is jó passzban vannak. 2. Közepes csomag: puszi, illatolás és ölelgetés - azoknak, akik nincsenek jó hangulatban. 3. Majd az XXL csomag: puszi, illatolás, ölelgetés és pelenkacserénél a puha hasára puszi adás kacagó nevetés kíséretében - azoknak, akik elfelejtették, hogy mi a boldogság.