Lassan kezd világossá válni, hogy hiába vagyok durcás a Teremtőre, gyakorlatilag nem vagyok ettől beljebb. A föld akkor is forog, ha én ellen tartok a lábammal, a nap akkor is felkel, ha én megtiltom és az idő akkor is pereg, ha nem veszem tudomásul.

A dacos ellenállásban feltűnt, hogy a figyelmemet mágnesként vonzzák azok az emberek, akik a kanapénfekvős nézőpontomból fanatikusnak tűnnek. Persze mások csak úgy definiálnák őket, hogy céltudatosak. Ott van például az a vikinges sorozat, ahol a viking király egy elképesztően szegényes és ráadásul csontig hatolóan hideg faluban elhatározza, hogy meghódítja Európát. Hogy érti ezt? Honnan jött neki ez a gondolat? És ráadásul amint elhatározza, azonnal hiszi, hogy az istenek mellette állnak. Jesszusom! A lakásom egyáltalán nem szegényes, sőt még fűtés is van és nem hogy Európa meghódítása nem jut eszembe, hanem azt sem tudom, hogy kit hívjak fel, hogy mondja meg nekem mit csináljak.

Sőt mi több, amikor harcba indultak a vikingek, annyit mondtak egymásnak, hogy már megnyertük a csatát, már csak végig kell csinálni. Te jó ég, vajon mi kell ahhoz, hogy így álljak az életemhez? Vajon mi a különbség a viking király és köztem? Mondjuk jobban bírják a hideget, az biztos. De még mi? Nem tudom.

Hahó! Légy szíves mond meg, hogy mi a különbség a viking király és köztem?

Szokás szerint semmi válasz. Nagyon uncsi vagy te ott fent!

Egy ismerősöm átküldött egy indiai milliárdosról egy kisfilmet, hátha inspirálónak találom. Meglátása szerint két kérdést kell feltenni a cselekedeteinkkel kapcsolatban. Hasznos? Szórakoztat? Ha mindkettőre nem a válasz, akkor azonnal hagyd abba. Hát a vekengésem sem nem hasznos, sem pedig szórakoztató. Akkor most már hivatalos: haszontalan vagyok. Hát ez elég rosszul hangzik.

Az elmémnek egy része különböző gondolatokkal kezd etetni, mint valami csirkét. Például a viking király biztos karizmatikus képességekkel bírt. Pi, pi, pi, pi, ezen rágódj! Olyat volt képes meglátni, amit én még soha. Pi, pi, pi, pi. Felsorakoztatom, hogy én miért nem vagyok képes bármire. Ez igen.

Hasznos? Nem.

Szórakoztató? Hát esküszöm egy idő után a szánalmasság tud vicces lenni.

Az nem létezik, hogy nincs nekem valami szép dolog szánva. Please.

Na jó, kell hogy legyen valami külső, korlátozó tényező. Valaki, valahol nem hagy kibontakozni. Gondoltam az a tuti, hogy ha ennek a végére járok és megkérdezem az asztrológiát tanuló sógornőmet.

Szia! Izé, tudom, hogy még csak pár hónapja tanulod, de holnap felmegyek és elemezz ki. Mond meg a tutit!

Hát így is lett, közel három órán keresztül mesélt rólam. Egy darabig nagyon lelkesen figyeltem, hogy mit is jelent, az, hogy a sok bolygó össze vissza különböző házakban van. Míg nem sikerült feltennem a két óra után a lényegre törő kedvenc kérdésemet, hogy MIT CSINÁLJAK HOLNAP REGGELTŐL?

Majd mosolyogva annyit mondott, hogy elérkezett életednek azon szakasza, amikor tudatosan kell akarnod a sorsod. Hú! Hát ez nagyon komolyan hangzik. Egész megrendültem ettől a gondolattól. Nem tudom pontosan, hogy mit is takar, de ez valami komoly dolog.