A nagy munkanélküliségben nyakamon maradt egy kerámia szakkör bérlet, ahol módomban volt nagyon helyes nyugdíjasokkal, illetve munkanélküliekkel különböző kerámiákat gyártani. Része lettem egy közösségnek, akiknek nincs más vágyuk, mint megélni a kreativitásukat a bögrétől a vázáig. Az áldott alkotás csendjét gyakran színesebbnél színesebb történetek tarkították, sorsok és életek villantak fel a korongozó sistergő hangja mellett. Egy idős hölgy például elmesélte, hogy így 80 felé elhatározta, rendet rak maga körül, megszabadul mindazon ruhadarabjaitól, amire már várhatóan nem lesz szüksége. Így akarta kidobni a könyékig érő fekete selyem kesztyűit is. Azonban gondolta csak belebújik még egyszer. Ahogy felvette, megtalálta a közel 50 évvel ezelőtt eltűntnek vélt aranyóráját. Egy átmúlatott éjszakából megtérve, a nagy bódultságban a kesztyűbe csúszott az óra. Csillogó szemmel mesélte a csodát és látszott, hogy a fiatalsága felidézése ugyan olyan nagy élmény volt számára, mint a visszakapott aranyóra.

A történetek között egyszer csak úrrá lett rajtam a lelkiismeret furdalás, hogy munkanélküliként biztos valami mást kellene csinálnom, vagy mennem kéne valahova. Ezzel szemben történeteket hallgatok és haszontalan kerámiákat gyártok halomba. Tépelődésemnek az vetett véget, amikor a korongozóról egy cuppanós hanggal lerepült a cipőmre az aktuális műtárgynak induló agyagdarab. Placccccs. Éreztem, hogy vagy változtatok a hozzáállásomon, vagy jobb ha búvárruhába bújok. :-)

A sors iróniája, hogy néhány alkotásomra sokan "csodájára" jártak a szakkörből, és érthetetlenül kérdezték, hogy miért nem foglalkozom a kerámiázással. Micsoda? Csak nem gondolják, hogy 40 évesen szakmát váltok. Hát ezek nem normálisak! Pont egy újabb keramikusra van szüksége az univerzumnak. Persze hőbörgésem közepette éreztem az univerzum üzenetét, hogy több mindenben is jó lehetnék, de akkor is.

Lődörgős létállapotomat megszakította egy tiszteletjegy a TEDx konferenciára, mely számomra ironikusan a "Tökéletes káosz" címet viselte. Gondoltam könnyed felüdülés lesz fiatalokat hallgatni, akik óriási elánnal és lelkesedéssel megváltották már legalább egyszer a világukat. Ahogy 15 percenként váltották egymást a tízen, húszon éves fiatalok kezdett gyanús lenni, hogy mindegyik részletesen kitér a káosznak tűnő állapot áldásos mivoltára. A káosz, ahol egyszerre van jelen minden, amiből BÁRMI alakulhat.

Jó, jó értem én a káosz adta lehetőségek tárházát, de mi lesz addig, amíg ......

A nagy várakozásomban mindenféle kisebb munkákat vállalok, mint például karácsonyi kirakatrendező kisinas - ami nem gyenge fizikai kihívásnak bizonyult, angol órákat adok és weboldalakat készítek.

Olyan mintha egy 150-nel száguldó kocsiban ülnék, amiből megpróbálok kihajolva kinézni és azzal vagyok elfoglalva, hogy a szememet nem tudom kinyitni a nagy szélben. Le kell lassuljak, hogy egyáltalán lássam milyen kocsiban ülök, vagy van e valaki még a kocsiban, ja és melyik autópályán vagyok. Reményeim szerint, így könnyebb lesz megfigyelni a sors fűzte szövevényt és meglátni a ködben a következő lépést.